Az olasz kávézás hagyománya

Az „ördög itala” – így nevezték a kávét a XIV. századi Olaszországban. Nem csoda hát, hogy az egyház tagjai közül sokan ellenezték annak fogyasztását. A legenda szerint VIII. Kelemen pápa egy csésze kávé után ezt mondta: „Annyira ízletes ez az ital, hogy bűn lenne, ha csak hitetlenek ihatnák. Úgy győzhetjük le a Sátánt, ha áldásunkat adjuk rá, és valódi keresztény itallá tesszük.”

A kávéfogyasztás ezután terjedt el és vált a művészek, politikusok és írók kedvelt szertartásává elegáns kávézókban és egyszerű, otthonos vendéglátóhelyeken Olaszország-szerte.

Bár a kávécserje az Egyenlítő környékén található meg, és nem őshonos Olaszországban, Itáliához fűződik azoknak a készítési eljárásoknak a kidolgozása, amelyek kiemelik a kávébab aromáját.

A kávé mára olyannyira az olasz kultúra szerves része, hogy az ország kávébab-behozatala évi 8 millió zsák. Az olaszok otthon általában kotyogóban készítik a kávét, a kávézókban, éttermekben és munkahelyeken pedig nagy teljesítményű presszókávéfőzők működnek.

A presszókávéfőző története

Az espresso jelentése olaszul: helyben készült. Az eljárásnak az volt az elsődleges célja, hogy felgyorsítsa a kávékészítés folyamatát a kávézókban és az éttermekben.

A presszókávéfőző prototípusát a párizsi világkiállításon mutatták be 1855-ben, majd 1901-ben, Luigi Bezzera milánói mérnök készítette el az első gőzölős presszókávéfőzőt. Bezzera szabadalma nyomán indult el a kutatás és a technológiai fejlődés számos olasz vállalatnál.

Achille Gaggia 1948-ban fejlesztette ki azt a nagy nyomású rendszert, amellyel a ma is ismert – a korábbinál sűrűbb, tömörebb állagú krémszerű – presszókávét lehetett készíteni. A negyvenes-ötvenes években kezdték aztán ipari méretekben gyártani a presszókávéfőzőket.

Otthoni kávé: a kotyogó

Az Alfonso Bialetti által 1933-ban feltalált kotyogó formai kialakítása azóta sem változott. Az eredetileg Moka Express névre keresztelt szerkezet négy alumínium részből áll, bakelit fogantyúval. Bár a mai kotyogók már acélból készülnek, pontosan ugyanúgy működnek, mint elődeik, és ugyanazzal a jellegzetes csavaró mozdulattal kell lezárni őket.

A kávékeverék-készítés művészete

A presszórendszer és a kotyogó után a kávékeverékek megjelenése forradalmasította ismét a kávékészítést és -fogyasztást Olaszországban. A minden kávénak egyedi, felismerhető ízt adó kávékeverékek készítése Luigi Lavazza nevéhez fűződik, aki több mint 100 évvel ezelőtt kezdte kombinálni egymással a világ különböző tájairól érkező kávékat.

A keverékkészítés változatossága és a pörkölés különböző fajtái együtt szinte végtelen számú ízvariáció megalkotását teszik lehetővé. Luigi Lavazza fáradhatatlanul dolgozott az új keverékek összeállításán, és folyamatosan fejlesztette laboratóriumi és kávékóstolói tevékenységét. A kávékeverékek 1923-ban jelentek meg a piacon –  a termékek tartósítását elősegítő anyag, a csomagoló-pergamen megjelenése ekkor már lehetővé tette az előcsomagolt kávé értékesítését.

Forrás: Lavazza sajtóközlemény