Johann Sebastian Bach: Kávékantáta

Meddig megyünk el a kávé iránti szenvedélyünkben? Vajon hol húzódik a határ, amikor a kávé iránti szeretetünket próbáljuk kifejezni?

Egy finom cappuccino reggelente, egy espresso délután, vagy egy kávéillatú gyertya estére? Johann Sebastian Bach azonban ennél sokkal tovább ment: egy egész világi kantátát szentelt ennek az italnak, hogy kifejezze kávé iránti szeretetét. Így született meg a Kávékantáta, vagy eredeti címén: Schweigt stille, plaudert nicht.

Ez a barokk zenetörténet egyik legkülönlegesebb darabja, ahol a kávé nem csupán mellékszereplő, hanem valódi főszereplővé lép elő. A mű egy humoros, ugyanakkor éles társadalmi kritikát is megfogalmazó zenei alkotás, amely mind a mai napig megnevetteti és elgondolkodtatja a hallgatókat.

A Kávékantáta születése

A kantátát 1732 és 1735 között komponálta Johann Sebastian Bach, aki ekkor már a lipcsei Tamás-templom kántora volt. A szöveg már korábban elkészült, Christian Friedrich Henrici, művésznevén Picander tollából. A népszerű librettista (szövegíró) számos más Bach-kantáta szövegét is írta, köztük több egyházi műét is.

A Kávékantáta a BWV 211-es számot kapta Bach műveinek katalógusában (BWV = Bach-Werke-Verzeichnis). Bár világi műről van szó, a forma és a zenei szerkezet egyaránt követi az egyházi kantáták mintázatait.

Hol és hogyan adták elő?

A darabot először a Zimmermann Kávéházban mutatták be Lipcsében. Ez a hely igazi kulturális központnak számított a 18. századi városban, ahol nemcsak kávét szolgáltak fel, hanem hangversenyeket, irodalmi esteket is tartottak.

A kantáta valószínűleg egy ilyen est keretében hangzott el. Elképzelhetjük, ahogy a közönség csésze kávéval a kezében figyeli az előadást, nevetve a kávéfüggő hölgy, Lieschen és a kávéellenes apuka, Schlendrian szóváltásain.

A történet röviden

A Kávékantáta egy humoros, háromszereplős jelenet, ahol az apa és a lánya közötti konfliktus a kávéfogyasztás körül forog. A cselekmény egyszerű, de sokatmondó:

• Lieschen, a fiatal leány, kávéfüggő. Rajongásig szereti az italt, minden vágya, hogy újra és újra ihasson belőle.
• Schlendrian, az apja, próbálja lebeszélni lányát erről a „rossz szokásról”. Fenyegetésekkel és tiltásokkal él: nem kap új ruhát, nem mehet sétálni – de semmi sem hat.
• Végül apja azzal próbálkozik, hogy csak akkor mehet férjhez, ha lemond a kávéról. Lieschen beleegyezik – de a csavar: titokban azt is kiköti, hogy csak olyan férfit hajlandó elfogadni, aki maga is kávéfogyasztó.

A történet szatirikusan mutatja be a kávéfogyasztás társadalmi megítélését a 18. században. A kávé ekkoriban egyre népszerűbbé vált Európa-szerte, de sokan még mindig erkölcstelennek, sőt egészségtelennek tartották.

Részletek a kantátából

Íme néhány részlet szabad fordításban a kávékantátából, amelyek különösen jól kifejezik a darab hangulatát:

…Óh, mennyire ízlik a kávé, az édes,
Kedvesebb ezer csóknál,
Kedvesebb, mint a muskotálybor.
Kávé, kávé kell nekem,
És ha valaki fel akar üdíteni,
Óh, akkor töltsön nekem kávét!…

…A macska nem ereszti el az egeret,
A hajadonok kávénénikék maradnak.
Az anya kedveli a kávézást,
A nagyanya is iszogatott,
Ki csepülhetné hát ezért a leányokat!…

Ezek a sorok ma is ismerősen csengenek minden kávérajongónak. Lieschen érzéseit talán sokan átélik egy álmos reggelen, vagy egy stresszes munkanap közepén.

A kávé megítélése Bach korában

A 18. században a kávé viszonylag új jelenségnek számított Európában. Eredetileg a Közel-Keletről és Afrikából terjedt el, majd Velencén, Párizson, Londonon keresztül jutott el Németországba is.

Sokan gyógyszerként vagy afrodiziákumként tekintettek rá, mások viszont megvetéssel. Egyes prédikátorok és orvosok még azt is állították, hogy a kávé rombolja a női termékenységet, vagy hogy „megbolondítja az elmét”.

Ez a kettősség jól megjelenik a kantáta ironikus hangvételében is: Lieschen és Schlendrian szócsatája mintha két korabeli véleménycsoportról szólna – a lelkes „kávénénikék” és az aggódó konzervatívok küzdelme.

Mitől különleges ez a mű?

A Kávékantáta különleges szerepet tölt be Bach életművében. Ez az egyetlen olyan világi műve, amely könnyed humorral és társadalomkritikával párosul. A legtöbb kantátája komoly, vallásos témákat dolgoz fel, ezzel szemben itt egy hétköznapi, mégis izgalmas jelenséget boncolgat: a kávé szenvedélyét.

Bach műve az elmúlt évtizedekben új reneszánszát éli. Egyre több kávéházban, kulturális rendezvényen adják elő újra, gyakran modernizált, színpadra állított változatban. Az interneten is számos felvétel elérhető, így ma már könnyen belehallgathatunk ebbe a különleges darabba.

A kávé – több, mint egy ital

Bach kávékantátája bebizonyítja, hogy a kávé már évszázadokkal ezelőtt is kulturális szimbólummá vált. A darab humoros, mégis mély kérdéseket vet fel: Mennyire vagyunk rabjai a szenvedélyeinknek? Hol a határ a mértékletesség és a túlzás között? És vajon baj-e, ha valami „csak” élvezetet nyújt? Szerintem nem.